Legújabb cikkek

Rega / MP110

Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....

Írta: Bangó János

A sárkányvár

Mi van, ha a despota az emberek barátja? Sikere lehet a valamit-valamiért elv alapján. Ami jó egy csoportnak, nem biztos hogy jó a többieknek, és akkor kikezdik, elpusztítják a főszereplőt

Írta: Molnár István

Első randi

. Panka elindul egy randira, ahol a partnerét még csak képeken látta, akivel egy appon keresztül találkoztak, az ő első találkozásukról lehet olvasni.

Írta: Horváth Emma

Őszbe tévedőn

Emlékszel, mennyi ősz múlt, te hagytad, én sem mondtam semmi fontosat. Neked így jó, s én lapozom a napokat, mintha minden csak álomban történne velem.

Írta: Sonkoly Éva

Egy

Egy élet. Az egyszeri, elsuhanó világban tett tudatlan lépések, botlások, a megszokás langyos vize. Egy lélek, egy váratlanul elkapott pillanat. Egy.

Írta: Mayer Imola

Legújabb versek

Élénk szülő szelepe

Írta: Szat

Félek, hogy másként kell csinálni

Írta: Szat

Érdes a sűrű munka

Írta: Szat

Korán koronát

Írta: Szat

Csendes nyári hajnalon...

Írta: Neubauer József

A múlt tükre

Írta: Polnai Gábor

A jelen kardja

Írta: Polnai Gábor

Életem könyve

Írta: Polnai Gábor

Mitől féljek veled

Írta: Szat


Legolvasottabb cikkek

A börtönszleng

Témaválasztásom talán szokatlan. Azért találtam ezt a kérdést érdekesnek, mert a szleng első megjelenése, tényleges kialakulása - mely igen messzi korokra nyúlik vissza - szintén a bűnözésnek köszönhető. A szleng eredetileg tolvajnyelv volt, a törvényen kívüliek (gyakran kisebbségek) nyelve..

Írta: skuolfi

Rega / MP110

Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....

Írta: Bangó János

A sárkányvár

Mi van, ha a despota az emberek barátja? Sikere lehet a valamit-valamiért elv alapján. Ami jó egy csoportnak, nem biztos hogy jó a többieknek, és akkor kikezdik, elpusztítják a főszereplőt

Írta: Molnár István

Őszbe tévedőn

Emlékszel, mennyi ősz múlt, te hagytad, én sem mondtam semmi fontosat. Neked így jó, s én lapozom a napokat, mintha minden csak álomban történne velem.

Írta: Sonkoly Éva

Mi az irodalom?

Minden korban akkor történik meg, ami éppen. Mindig akkor szólnak, mikor szólni kell. Miért van az, hogy nem lehet? Én csak kérdezem. Vannak, kik már rég felvállalták ezt.

Írta: Veronai

Legolvasottabb versek

Hol-nap?

Írta: Homesick

Bajnok

Írta: Pósán Ferenc

Néha szakad...

Írta: Magdileona

Azt mondják

Írta: Szat

Ős örökség

Írta: Lucia

gyomok ?

Írta: kisjankó

s o r r ó l s o r r a

Írta: kisjankó

Falaid

Írta: white light

Szeretlek, továbbra is

Írta: Veronai


Egy vers csak úgy

Tisza parti est.

Írta: Neubauer József

Öldöklő szavak

Írta: Magdileona

Black Ice: Igazoltatás

Írta: Black Ice

Black Ice: Egybesétálni ment...

Írta: Black Ice

Kuvaszbabák

Írta: Magdileona

VONAT

Írta: Maja

Hiába várva..

Írta: Rézi

Sziklavár

Írta: Bangó János

Érzed-e Kedves?

Írta: Ködmadár

Egy cikk csak úgy

Agyátültetés

„AGYÁTÜLTETÉS” – olvasta Igor az utolsó írás címét. Ismét a szőre kezdett borzolódni, de ezt most nem maga irányította. Úristen! Fjodornak elment az esze, hogy ilyeneket ír? – borzongott meg és mancsával izgatottan seperte a földre a címoldalt, hogy olvashassa a többit.

Írta: Molnár Zsolt

Ne játssz a szavakkal!...

Az álmaink nem tűnnek el nyomtalanul! Beteljesületlen virtuális vágyaink álmainkban valóságossá válnak, míg magunk is ezt akarjuk, de a képzeletünk csak játszik velünk...

Írta: Zseva

Egy idáig ismeretlen, a nagyközönség elé nem tárult eszmefuttatás

Él valamerre egy kicsi törpe közösség, nekik határozott elképzelésük van a témát tekintve. Szerintük a világ réges-régen pont ugyanolyan volt, mint most. A világmindenség maga egy hatalmas sziklatömb.

Írta: craz

Havazásban

Bolond idő! - morogja a házmester. Vastag sálját szorosra tekeri nyaka köré, orra piros a fagytól. Kicsit küzd még a szembe fújó széllel lapáttal, söprűvel. Aztán legyint, s orrát fújva toporog a széles lépcső előtt.

Írta: Sonkoly Éva

A vég kezdete (11.)

A napjaim egyre elviselhetetlenebbek voltak. Nap közben csak lézengtem a fáradtságtól, éjjel viszont virrasztottam megint. Tíz percenként nézegettem halott fiókjaimat, mert az egyetlen ember, aki tudott róluk, nem ért rá írni. Legalábbis azt mondta.

Írta: Ködmadár